Szeretek reggelente végigsétálni a Lövőház utca sétálós részén, olyan majdnem európai. Kávézók, kiváló arab étterem, kis boltok. Üdítő színfolt munkába menet. Az embernek szinte kedve van kávézni, vagy megvenni a reggelijét a Lipóti pékségben.
Kedve van, amíg el nem veszik azt...
Ma reggel azt merészeltem mondani reggel 9-kor a kedves eladónak, hogy kérnék egy sajtos kiflit. Nem nagy dolog tudom, hiszen a szocializmusban örültünk a vizes zsemlének is, de most már napok óta az volt a válasz, hogy elfogyott. 
Az ember fura a jószág, mert ilyenkor felveti, hogy mi lenne, ha rendelnének többet, mert láthatóan igény van rá. Na ezt nem kellett volna. Azonnal elmagyarázták nekem, hogy itt sütik, és nem rendelik (kvázi nekem mindegy.) és HA VESZEK NEKIK EGY 500.000 forintos sütőt, akkor lesz később is sajtos kifli. Köszönöm, jól esett.
Megint egy hely, amelyet okos emberek találtak ki és buták működtetnek. Megint egy hely amire kitenném, a messze kerüld el jelet.
Utóirat. A Millenáris Parkban pont ma kezdődik az ország egyik meghatározó kulináris rendezvénye, csak üzenem a Lipóti csapatnak, hogy óvatosan az ilyenekkel, mert ki tudja kit sikerül vérig sérteni egy ilyen beszólással.
Tanulnunk kell még ezt a szolgáltatás szektort, de egy tanulság mindenképpen adódik a vásárlóval illik barátságosnak és türelmesnek lenni, mert ő fizet azokért a dolgokért, amiből az ember a fizetését is kapja.
