Érdekes a története a Jobs nekrológomnak... megrendelésre készül és nem tetszett a megrendelőnek. :-( Szerinte túlságosan felszínes és egy-két rövid részt leszámítva igazából semmitmondó cikk lett ez. Tulajdonképpen mindenkinek szíve joga véleményt formálni, lehet egyetérteni, vagy vitázni vele... egy biztos, nem véletlen, hogy nagy betűvel írtam az Embert a címben, s ne várjon senki teljes életutat, meg válaszokat, hogy miért veszett össze Woz-zal. Nekem viszont mégis jó volt, hogy megíratta velem kedves szerkesztő, legalább  tudom, hogy miért gondoljak jó emlékkel az elment Emberre...

Einsteinhez, Edisonhoz hasonlítják munkásságát: neki köszönhetjük az egeret, az első személyi számítógépet, felforgatta a telefonról, zenehallgatásról és értékesítésről alkotott elképzeléseinket. 56 évesen családja körében békében távozott Steve Jobs.

Még sosem írtam nekrológot, de nem gondolom, hogy elegendő lenne a Wikipediában fellelhető életrajzi- vagy számadatokkal elbúcsúzni valaki olyantól, akitől elnökök is magasztos gondolatokkal köszöntek el. Nehéz feladat ez, főként, ha valaki ekkora hatással volt a világunkra, mint Jobs. Azokéra is, akik nem is érzik így – valószínűleg ők sosem gondoltak bele, hogy mit is köszönhetünk ennek szikár, munkamániás amerikainak. Álmainkat valósította meg, illúziókat adott millióknak, akik ezt márkahűséggel hálálták meg. „Think Different” – ezzel a jelmondattal csempészte elménkbe azt a másképp gondolkodást, amely sikerre segítette az Apple-t Steve Jobs vezetése alatt.
 
Látnokokra, váteszekre mindig szükség volt, hiszen nélkülük sosem válnának valóra az egyszerű emberek vágyai, azért élnek közöttünk, hogy valóra váltsák mások álmait. Steve Jobs ennek a modern világnak volt az a zsenije, akinek megadatott, hogy a saját álmait a világ számára meg is valósítsa.

A szíriai apától született Jobs milliók örömére szolgáló „játékszereket” hozott létre, a számítástechnika születésétől azon munkálkodott, hogy az általa elképzelt eszközök okosabbak, szebbek és személyesebbek legyenek, mint a vetélytársak termékei. Igazi személyi számítógépeket, könnyen használható, emberi fókuszú mobileszközöket tervezett, amelyek többsége az egyszerűséget és a célszerűséget is képes volt ötvözni. Nemcsak egyedi formatervezésű, hagyományos eszközökkel lepte meg az egyre növekvő Apple rajongói tábort, hanem valódi kultuszt teremtett az „i” betű mögé tervezett modellek rajongói számára. A személyi számítógépek hőskorából megtartott szenvedélyességgel szerette alkotásait, hitt benne, hogy minden egyfelé mutat, s ez a tökéletességet hajszoló idea fantasztikus teljesítményre, sikerre vezette.



A Wired egyszer azt írta róla, hogy Steve Jobs nagyszerűsége azokban a szavakban – gondolatokban rejtőzik – amelyeket kimond.

Szeretett dolgozni, s az igazi amerikai garázsmodell győzteseként, 2010-re Amerika 50 leggazdagabb embere között számos üzleti vetélytársát megelőzte. Mindent elért úgy, hogy látszólag igazi kudarcot sosem vallott.

 „It's better to be a pirate than to join the Navy.” – Jobb kalóznak lenni, mint csatlakozni a tengerészethez.

Forradalmat vezetett az utolsó pillanatig de, akit ellenfelei sosem tudtak igazán legyűrni, az évek óta szervezetét pusztító hasnyálmirigyrákkal szemben már nem tudott győzedelmeskedni. Itt hagyott egy olyan birodalmat, amelyet utódainak hatalmas feladat lesz megőrizni, tovább kormányozni.

Sokan találgatják titkát, kevés sikerrel.  A zsenik és karizmatikus megszállottak megfejthetetlen szellemi elegyét birtokló Jobs közvetlen környezete sem fejtette meg azt, hogy miként vette rá újra, meg újra a világot arra, hogy újragondoljuk mire is jó egy telefon, egy számítógép. Nem a hagyományos eszközöket tervezte át, hanem az egyediséget tette divatossá, trendivé azt az illúziót, hogy egy nagy közös klub tagjává válik az, aki Apple terméket vásárol. iPod, iPhone, iPad tulajdonosok milliói fizetett boldogan sokszoros díjat ezért a klubtagságiért, s a cserébe kapott érzés emelte magasba a trendiség hercegét.

Hihetetlen szerencsével és rendkívül tehetséges munkatársaival folyamatosan trendkövetésre kényszerítette a konkurenciát. Meglepő módon olyan megoldásokat is újra tudott értelmezni, amelyek korábban rendre megbuktak. Az érintőképernyővel sokszorosan kudarcot vallók legnagyobb meglepetésére alapvetően forgatta fel az elképzeléseinket a telefonok és számítógépek jövőjéről alkotott képet. A fejlesztést alárendelte annak a logikának, amely végül elhozta a zenehallgatás és zeneletöltés mai értelmezését.

Ugyan cégméretben sosem volt képes megverni a nagy ellenfél, Bill Gates vállalatát, az évszázad egyértelműen legértékesebb márkája jött létre a vezetésével. Folyamatosan győzelmet aratott a Microsoft felett azzal, hogy frivol módon belenevetett a multinacionális nagyvállalat szemébe. A minőséget egyértelműen a mennyiség mögé rendelte. A kreativitást a széleslátókörűségben fogalmazta meg –  szerinte Gates is sokkal jobb teljesítményre lett volna képes, ha fiatalkorában drogozik egy kicsit, vagy ellátogat egy indiai ashramba. Jobs tapasztalatból tudta ezt.

„I want to put a ding in the universe” – Nyomot akarok hagyni a világban
Sokan nem tudják, hogy 1976 – az Apple megalapítása - óta neki köszönhetjük az egér és a személyi számítógép mellett azt a felületet, amely grafikus rendszere – a Graphical User Interface - lehetővé tette az ember és a számítógép egyszerűbb kommunikációját.

Megjegyzendő, hogy 9 évvel az Apple megalapítása után annyira komoly összetűzésbe került társaival, hogy távoznia kellett. A következő 10 évben a később az Apple által megvásárolt NeXT termékeinek sikerén ügyködött.

Azt viszont kevesen tudják róla, hogy egy másik üzleti befektetése miatt 1985-től a Pixar tulajdonosaként olyan nagyszerű animációs filmekkel kápráztatta el a világot, mint például a Toy Story. Az itt eltöltött évek üzleti sikerét végül az hozta meg, hogy 2006-ban a Walt Disney felvásárolta a stúdiót, s Jobs a legnagyobb magánrészvényesként az igazgató tanács tagja lett.

1997-ben tért vissza az Apple vezetői székébe, 2000-től pedig hivatalosan is a vállalat első embereként sikert sikerre halmozott. A céget a világ legelismertebb vállalatai közé emelte innovatív megoldásai és karizmatikus személyisége segítségével. 

Az Apple titkát sokan próbálták megfejteni, sokan gyanúsították meg azzal, hogy a funkcionalitást alárendelt a designnak. Ami bizonyos, hogy kimozdította a megszokott szürkeségből kiragadta az Apple által gyártott számítógépeket, mobil eszközöket. Soha nem engedte ki a kezéből az irányítást, a PC-kel szemben gépeit a felhasználók nem módosíthatták, kompakt számítógépeket tervezett azoknak, akik nem szerettek szedett-vedett alkatrészekből összerakott, gyakran lefagyó gépekkel dolgozni.  

A kreativitást valóban valamiféle megváltásnak gondolta, s hitének kézzelfogható bizonyítékai magunk az Apple által készített új és forradalmi eszközök voltak. Évről évre milliók várták, mivel rukkol elő a szokásos konferenciákon, és ő rendre át is írta az eddig megismert játékszabályokat. Légiessé és varázslatossá tette a Macintosh felhasználók munkaeszközeit, a felhasználókat pedig elkápráztatta az a könnyedség, amellyel képes volt minden eddigitől különbözőt létrehozni a számítástechnika szinte minden terültén.
 
Visszaadta – tömegesen gyártott szürke PC-kel szemben - a személyi számítógépekről alkotott illúzióinkat és olyan terülteket hódított meg eszközeivel, ahol korábban nem is sejtettük, hogy Apple termékek jelennek majd meg. Személyes eszközöket alkotott és végtelenül hitt abban, hogy az egyszerűség megvalósításakor nem kell az egyediségről lemondanunk. Egyértelműen megfogalmazta, hogy a vezetőt és a követőket az innováció különbözteti meg.

A világ legnagyobb cégei valóban csak kullogtak azok mögött az eredmények mögött, amelyeket Jobs 2000 óta a magáénak tudhatott. Legnagyobb vetélytárs Bill Gates, egyes feltételezések szerint nem bírta ezt a tempót, s visszavonulásának okai között gyanítható, hogy jelentős szerepet kapott az, hogy cége folyamatos trendkövetésbe szorult az Apple-el szemben. Jobs halálhírének megjelenésekor egyáltalán nem véletlen, hogy Gates elsők között rótta le tiszteletét a nagy vetélytárs előtt. „Steve és én csaknem 30 éve találkoztunk először és az életünk több mint felében kollégák, vetélytársak és barátok voltunk. A világ ritkán lát olyan embert, aki olyan mély hatást gyakorolt volna rá, mint Steve, aminek következményeit sok elkövetkező nemzedék érezni fogja. Számunkra, akik abban a szerencsében részesülhettünk, hogy együtt dogozhattunk vele ez egy őrülten nagy megtiszteltetés volt. Roppantul hiányozni fog Steve.”

Az Apple jövője valószínűleg még néhány évig Jobs víziói alapján halad majd tovább, augusztusi lemondása óta az első nagy bejelentések pont egy nappal a halála előtt azt mutatják, hogy utódja nem távolodott el a megkezdett irányoktól. Az azonban komoly kérdés, hogy a legendás vezető nyomdokaiba lépők meg tudják-e őrizni azt a szigorúságot és következetességet a cég irányításában, amelyet kifelé ez a laza szemüveges fekete garbós buddhistaálmodó, olyan jól tudott képviselni a világ felé.  

Hiányozni fogsz nekünk Mr. Jobs… igyekszünk megfogadni, amit az életről és a kreativitásról üzentél a világnak.

A valaha tudatmódosító szerek hatása alatt Indiát járó buddhista valahogy egész életében megőrizte azt a furcsa tudatosságot, hogy a halandóságunk egyetlen ellenszere az innovációban rejtőzik. Csodálta az életet, s 2005-ben már rákbetegként a Stanford Egyetem diplomaosztóján megdöbbentő őszinteséggel beszélt a mulandóságról.

„Az időnk túl rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk azzal, hogy mások életét éljük. Ne essünk abba csapdába, hogy az életünk más emberek gondolkodásának eredménye. Ne hagyd, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangodat. A legfontosabb, hogy legyen elég bátorságod követni a szívedet és az intuícióidat. Ezek valahogy tudják, hogy valóban mivé is akarunk válni. Minden egyéb másodlagos.”

Egy igazi álmodót vesztett el a világ, aki szebbé, jobbá és emberarcúbbá álmodta a számítástechnikát, s csak bizakodhatunk, hogy a követők és rajongók közül sokan megtanultak valamit azokból a gondolatokból, üzenetekből, amelyeket ránk hagyott az Apple örökös első embere.

Nem szeretnék többé nekrológot írni, túlzottan személyes ez a műfaj, meghagyom másoknak.